Evernight. Komor várkastély, gótikus oszlopok és vicsorgó vízköpők, kellően kísérteties háttér az itt zajló többfelvonásos szerelmi drámához. Hogy stílusosan fejezzem ki magam...
Sok rossz könyvet olvastam már, szörnyűeket is (Az ég szerelmére, ki az a féleszű, aki annak a szörnyű svéd írónőnek a könyveit kiadta? Ki az? Hadd fojtsam meg!), de az Evernight nem tartozik ezek közé. Tipikusan az a felkapott regényeket másoló, tizenkettő egy tucat könyv, ami nem jelenti azt, hogy rossz. Az, hogy elcsépelt és halálosan unalmas közhelyek sorait ismétli, mint mindenki más- nem az ő hibája.
De lássuk magát a történetet!
Főhősünk Bianca, a meg nem értett kamasz, aki a bentlakásos iskolában töltött első napján szökni próbál... nem sok sikerrel. Csak az erdőig jut, ahol egyenesen egy bronzhajú, zöld szemű isten karjaiba omlik- Honnan is ismerős ez?- , aki Lucas névre hallgat. Lucas, a bőrkabátos- titokzatos Rómeó... Ki ne zúgna bele első látásra? Bianca is így van vele. Szorongató Evernightos napjait oldja Lucas világfájdalmas képének látványa, érintései és beteges aggodalma a biztonságáért... A későbbiek ismeretében nevetséges hajam. Mert bizony az Őszi Bálon kiderül, Bianca nem az, akinek mutatja magát... és íme, dobpergés kíséretében feltűnik a kamaszőrület legújabb sztárja... a Vámpír!
Mert Bianca az. Méghozzá született vámpír. Két vérszívó gyermeke. És az Evernight... vámpírok átnevelő intézete? Modern középkor? Ezt már döntse el az olvasó!
Akit érdekel, írjon a neanalien@gmail.com e-mailcímre! Word formátumban ingyen osztogatom!
